menta.

Ezt a ruhát még a Mama varrta, a montázst Kolos készítette, én pedig most felteszem ide. Ja igen, esküvőn voltunk a hétvégén.

egy epres hét.

A pomázi szedd magad eperföldről hazahozott 7 kiló epret pusztítottuk el a múlt héten. Készült belőle túrós-epres pohárkrém, eperturmix, epres galette, epres torta, eperlekvár, de csak úgy magában is jó volt csemegézni.

francia édesség: epres galette.

életem első lekvárja.

a 25 az új őrület!

Idén megdőlni látszik a születésnapi torták számának rekordja, eddig háromnál tartok, de lesz az négy is. Tekintettel arra, hogy a szülinapom csütörtöki napra esett, szombaton pedig egy esküvőre voltunk hivatalosak, emiatt úgy döntöttem, hogy most már itt az ideje, hogy egyrészt szervezzünk egy lakásavató bulit és mellé még jó apropónak tűnt a születésnapom is.
22-én Kolossal kettesben ünnepeltünk, kaptam meglepi feketeerdő tortát, amire egyáltalán nem számítottam, de nagyon örültem neki.

Pénteken pedig már munka előtt nagy sürgés-forgásban voltam a konyhában, elkészítettem a muffintésztát és a torta alapját, ezzel is megkönnyítve a délutáni készülődést. Este jöttek is a vendégek szépen sorban, mindenkitől kaptam valami szépséges ajándékot, amit ezúttal is köszönök. Az ajándékok mellett többen is készültek finomságokkal, Krisztitől még egy tortát is kaptam (igen, ez a harmadik torta), melyet még az előszobában, a Boldog születésnapot dallamával együtt adott át. Ezután nem is maradt hátra más, mint a nagy eszem-iszom és bár a társasozás elmaradt, az Ország-várost nem lehetett kihagyni, már csak azért sem, mert mindenki ezer éve játszott ilyet utoljára. Hajnali 1-ig tartott a móka, ezután az ittmaradókkal együtt nyugovóra tértünk, másnap pedig a srácok által hozott finom péksütikkel együtt ébredeztünk.
Nagyon jól éreztem magam, mind csütörtökön, mind pedig a bulin, mert olyanokkal lehettem, akiket nagyon szeretek és remélem még máskor is vendégül láthatjuk őket.

...további képek hamarosan.

a rutinos(nak vélt) túrázók elvérzése, francia komédia, eperszedés és futkározás.

A hétvégén bebizonyosodott, hogy Anyuval nem vagyunk rutinos túrázók. Sőt, mondhatnám úgy is, hogy piszkosul megbuktunk túrázásból évtizednyi Lepke 25 km-ek ide vagy oda. Oké, a Keszthelyi-hegységgel szemben a budai hegyek nem a mi terepünk, de amíg én néhanapján futás közben ismerkedek vele, addig Anyuval a Budai Családi 8-as teljesítménytúra keretein belül jártuk be emelkedőit és lejtőit. Egy alkalommal, mintha mi sem történt volna, elgyalogoltunk egy pecsételő állomás mellett (na jó, az állomáshoz vezető domboldalnál nem kanyarodtunk le), majd valamilyen okból kifolyólag a sárga jelzésről áttértünk a kékre (bár erről meg kiderült, hogy így is kellett jönni, csak a térkép nem jelezte). Visszafelé Hűvösvölgy és Szépjuhászné állomások között a Gyermekvasúttal utaztunk, ami mindkettőnknek újdonság volt és ahol tényleg gyerekek irányítják a forgalmat és kezelik a jegyeket.

Az újdonságokból estére is maradt, ugyanis moziba mentünk Anyu, Kolos, Guszti és én. Ebből persze nem a moziba menés az újdonság, hanem az, hogy az Urániába mentünk, ahol eddig én még nem jártam. A Woody Allen filmemet mindenki leszavazta (akkor is megnézem máskor!), de helyette egy nagyon kedves francia filmet, a Populaire kisasszonyt néztük meg.

A kissé borongós vasárnap reggelen ismét új kalandban volt részünk, Anyuval és Gusztival Pomázra utaztunk egy szedd magad eperföldre. Már egy ideje szemeztem ezzel a lehetőséggel, csábított maga a helyzet, hogy magunknak szedjük a gyümölcsöt. Hatalmas sár fogadott bennünket (a virágos gumicsizmám minden idők legjobb vétele volt!) és végtelen sorok, ahol piroslottak az eperszemek, amiket vagy a ládáinkba pakoltunk, vagy a szánkba.

Délután futóverseny volt a program, a Coca-Cola Női Futógála 10 km-es távját teljesítettem, egész sikeresen, hiszen egy perccel jobb lett az eredményem, mint az azonos távú áprilisi Vivicittán. Az eső csepergett kicsit, de nem zavaróan, inkább még jól is esett egy kis frissítő.

koncertes szelfi.

"és most nézz szépen!"...@ Magashegyi koncert

az élet apró örömei. # 36.

• megnézni egy magyar filmet, amiben még az egyik szerb tanárom is feltűnt egy pillanatra.
• Zsófival konferenciára menni az ELTE-re, ahol érdekes előadásokat hallgathattunk meg a digitalizálás témakörében. visszafelé menet a munkahelyre pedig úgy gondoltuk, hogy egy fagyit igazán megérdemlünk.
• Dórának sikerült elrángatnia a KESZ-re, ahol 10 km-t futottunk a csodás erdőillatban egészen sötétedésig.
• amikor Kolos oda-vissza dicséri a főztömet és még kér belőle.
• Zsófival a kézműves fagyi napja alkalmából ismét fagylaltozni. ez az új hobbink.
• reggeli futás a patakparton napsütésben, munka előtt.
• egy 2013-as IM-et átlapozni (és sokat mosolyogni rajta) a munkahelyen. kár, hogy kidobáltam a tiniéveimben falt nyomtatott sajtó kupacot.
• Via előadása az ELTE PPK-n. mindig mond újat és a lelkesítő beszédei után valahogy mindig más fényben látom a világot.
• Kolos hozott fagyit. (:

nyami! eper.

hosszú hétvégéztünk.

Eseménydúsan telt a hosszú hétvége, annak ellenére is, hogy a hétvégi esős idő keresztül húzta a számításainkat, így az idei évben Óbuda Napja nélkül maradtunk, de helyette pihentünk, sütöttünk-főztünk. Pénteken ismét csatlakoztam Kolosék hagyományos május eleji bicajtúrával egybekötött szalonnasütéséhez, idén is egy Fóthoz közeli kis tisztásra mentünk, szerencsére az odaúton és az ottlétünk alatt is remek idő volt, egyedül visszafelé áztunk meg rendesen.

bazsalikomos grissini. recept a májusi Marie Claire-ből.

a Fóti tó partján.

ő Albert., a könyvespolcunk. még darabokban. igen, leégett a lábfejem.

chilis bab. bármikor jöhet!