téli szünet

Sajnos ezen a télen lemaradtunk a korizásról. Még január elején lehetett volna, de Pesten voltam, most meg itt volt nálunk a Kolos egy hetet, de a Balaton csak nem akart rendesen befagyni. Pedig jég volt rajta, csak éppen a széle olvadozott. Mondjuk a Kolos így is kiélvezte a feltorlódott jégtömbök összetörését. Azért valahogy mégiscsak elfoglaltuk magunkat ebben az egy hétben, voltunk sörözni a VOLT-os bandával (Péter, Malkó, Barna, Szabtom meg mi) Nempadlásban, sokat sétálgattunk, kisKolosoztunk (akinek a nagyKolos már hivatalosan is KoBácsi lett), sütit sütöttünk. Ez utóbbi megtalálható a főzős blogunkon, melyet szintén most alkottunk meg. Gyorsan elrepült ez a pár nap, együtt mindig repül az idő, ilyenkor meg egy kicsit rámtör az üresség, meg ez a nagy csend itthon. El is menekültem estére, Anyummal elmentünk a színházba Németh Ferenc Onion Project koncertre, a tagok közül csak Kaltenecker Zsoltot "ismertem", de a többiekben sem kellett csalódnom. Egyetlen mínusz pont azért jár, mert nagyon hosszan elhúzták, nem kellett volna az a szünet.

év végi/eleji beszámoló

Van mit pótolnom, a tanulás közepette kerítek némi időt arra, hogy leírjam, mi is történt velem mostanság. Persze mondhatnám, hogy ez is csak egy ürügy a füzet fölött görnyedés megszakítására, mint ahogy a narancsevés, a szemét kivitele és a kávézás is annak tekinthető. Hát szóval volt ugye egy hosszú karácsonyi szünet, majdnem három hetet otthon töltöttem, volt sok kisKolosozás meg ünneplés (erről már írtam), úszni is voltam (1000 méter a rekordom). Aztán 29-én feljöttem Pestre, a nagy Kolossal is karácsonyoztunk, másnap pedig elvitt pizzériába, majd este a Müpába mentünk Quimbyre. A koncert maga jó volt, csak olyan sokan voltunk, levegő se volt sok, hogy a végére már le kellett ülnöm, nehogy leszédüljek onnan a magasból. Szilveszter napjának délutánján pedig elmentünk a Normafára szánkózni, ott ugyanis (sőt egész Pesten, nem beszélve Magyarország Balatonon kívüli részeiről) Keszthellyel ellentétben volt hó. Kissé naivan rögtön a sípályán csúsztunk, mások is ott szánkóztak, szóval csak egy idő után tűnt fel a szánkózni tilos tábla. A hatalmas borulásból okulva inkább utánajártunk, hogy merre lehet az igazi szánkópálya, mely azért ezek után is jó lejtős volt. Kissé átmelegítettük magunkat némi forralt borral, valamint megkóstoltuk a híres normafai rétest. Az estét otthon töltöttük, filmeztünk, pezsgőztünk és társasoztunk. Nem is hiányzott egyikünknek sem a tömegnyomor valami bulin meg az éjszakai buszozás a hidegben.
Szóval eljött 2011, tervek vannak bőven, de egyelőre maradjanak titokban, ha teljesülnek, úgyis beszámolok róluk.