diplomaosztó, Horvátország és némi sikertelenség

Sok a lemaradásom, először is nem írtam például a diplomaosztónkról. Tulajdonképpen gyorsan lezavarták magát az ünnepséget, némi lelkesítő beszéd és éneklés után rögtön hívták is ki az embereket. Az átadás után még fotózkodtunk az udvaron és a számunkra sokat jelentő épületekben. Szerencsére az eső is elállt, így nekiindulhattunk, hogy beüljünk egy romkocsmába, Anyukám külön kívánságának eleget téve. Az Ellátó Kert, amit elsőnek kinéztem, nem volt nyitva (meglepő...), így a Szimpla Kertben iszogattunk helyette. Az Anyunak az is tetszett, ez a lényeg.
A másik lemaradásom a horvátországi nyaralás. Múlt héten mentünk Senjbe a pesti dobos bandával, a Kolos is csatlakozott hozzánk. Apartmanokban voltunk elszállásolva, a miénk pont a várostól legmesszebb eső ház volt, így rengeteget kellett gyalogolnunk ide-oda. Az eső szinte minden nap esett, de nem olyan mértékben, hogy ne tudtunk volna strandolni. Feltérképeztük az útvonalunk mentén található strandokat, bőven volt miből válogatnunk. A tenger elég hideg volt, ám én inkább gyorsan beleugrottam és úsztam, mint hogy ácsorogjak azokon a csúszós-bökős köveken. Esténként fellépések voltak, az elsőt elmosta az eső, másodszorra egy kis mólón játszottunk, ahol körbeállt minket a tömeg, utolsó nap pedig a város központjában, egy nagy téren felállított színpadon mutathatta be produkcióját az összes dobos csapat, köztük mi is. Természetesen az ottani gasztronómiát sem hagytuk ki, egyik este pljeskavicát ettünk vacsorára. Nem volt semmi a hely, ahová bementünk, meg maga a bácsi sem, aki a kaját készítette. Mikrós melegítés, zöldségszeletelés után egy hamburger áráért adta oda nekünk a pljeskavicát.
Sajnos a nyaralás nem volt végig felhőtlen, jött ugyanis az sms, hogy egyikünket sem vették fel mesterképzésre. Úgyhogy nekem most csak a felsőfokú szakképzés "maradt", viszont azóta már sikerült albérletet is szereznem, a Vikivel leszek egy szobában, a lakás a belvárosban van, legalább fedél lesz a fejem fölött. Aztán hogy jövőre megpróbálom-e újra, még rejtély.

új blog (ez persze marad)

Új blogot csináltam, de azon csak és kizárólag a konyhában történő alkotásaim szerepelnek. Olvassátok, íme:
http://dorkafoz.blogspot.com/

bepótolt buli

Hétvégén Dórival beültünk egyet sörözni a Művház kertjébe. Délután ugyan már sok mindent kitárgyaltunk a strandon, de még így is maradt téma. Némi invitálásnak köszönhetően, meg amúgy is lementünk a partra. Ott voltak a Barnáék, az egész VOLT-os csapat, kiegészülve a tavalyiakkal is, hiszen a strandon meglepett minket az 512-nél ücsörögve a Dóra meg a Péter. Ezután önfeledt éneklés és táncolás következett, a Malkó persze mondanom sem kell, hogy lelépett... Jó volt bepótolni az elmaradt bulizást és vidámkodást. Reggel 5-kor értem csak haza, ez mindent elárul.

véghajrá

A VOLT után még várt ránk egy MA felvételi, talán elegendő lesz a pontszám, amit kaptam. Nem is tudom, hogy csalódott legyek-e, ha nem, bár igazából az a legfőbb baj, hogy mások fognak csalódni bennem. Úgyhogy most két hét tanácstalanság vár rám, egyelőre kérdéses, hogy mi lesz velem szeptembertől.

hatodik volt

A társaság kissé megfogyatkozva, ugyanakkor új emberekkel bővülve indult neki idén a soproni fesztiválozásnak. A Kolossal sikerült staff-os karszalagunkat kihasználva még éppen egy aprócska helyet találnunk az erdős részen, ahol mindenki kényelmesen elférhetett. Az időjósok esős időt mondtak a hétre, úgyhogy fel is készültem a gumicsizmámmal, ám végül csak egyetlen éjjel eredt el igazán az eső, de hát alvás közben mindegy is volt, az esőcseppek kopogása a sátor tetején nem zavart meg minket. Délelőttönként kijártunk a kisbolthoz, a Kolos főleg a virslis stangli miatt (amire egy évet kellett várnia, hogy ismét megízlelhesse), de a legnagyobb szám idén a hagymás karika volt. Miután pedig gyomrunk valami melegebb ételre vágyott, bementünk a városba, ahol találtunk is egy jó kis pizzériát, ami úgy megtetszett, hogy még másnap is visszatértünk oda ebédelni. A koncertek idén valahogy nem voltak olyan jók, hideg is volt már este, a sör se jött be nekem annyira (kivéve a málnás sört, melyre nagyon rákaptam: málnadarabok, málnaszörp és minderre rácsapolva a sör). Összesen 4 koncertet emelnék ki, amik nagyon tetszettek: az Asian Dub Foundation (ezt nagyon vártam amúgy), a Moby (hihetetlenül jó arc volt, - thankyouthankyouthankyouthankyou - főleg a VOLT-os pulcsijában, aztán utolsó este a Kerekes Band is jót muzsikált, végre hallhattam a Jellyfish-t is. A negyedik legjobb koncert pedig az Alma Együttes volt. A közönség két csoportja közti hatalmas szakadék, mely az életkorok alapján valósult meg, egy cseppet sem zavart senkit, ovis és egyetemista együtt énekelte a szülinapos számot. Szóval a hetedik VOLT még kérdéses, túl sokan voltak már idén az előző évekhez képest, zavaróan sokan. Lehet váltani kellene egy másik fesztiválra, csak az a baj, hogy tudom, hogy megszakadna a szívem a VOLT-ért.