2012. december 27., csütörtök

kis karácsony.

A korábbi évekhez képest idén szűkebb körben zajlott a karácsonyozás. Krisztáék Félegyházára utaztak, így a Szentestét Anyuval és Papával töltöttük hármasban. Persze aznap délután még meglátogattuk a Mamát is, másnap pedig Gáborék jöttek át hozzánk vendégségbe, szóval így is voltunk elegen. A fát most is korábban, már 24-e előtt feldíszítettük, tekintettel arra, hogy én nem csodálhatom olyan sokáig. Az igazi fát, amiről nem vagyok hajlandó lemondani. A család nagy része idén műfenyőt újított be, ami persze, nagyon jó, mert nem hullatja a tüskéit, nem hal meg egy ártatlan fácska a karácsonyi felhajtás eredményeként, de mégis, egy műfenyőnek nincs illata, nem lehet beleszagolni az ágai közé újra és újra, és érezni azt az igazi, évek óta hamisítatlan fenyőillatot. Ha már ilyen nyamvadt időjárás van (szinte tavasz), legalább a fenyő legyen a régi. Ezen az apróbb változáson, hogy a Szentestét itthon töltöttük, tulajdonképpen minden maradt a régiben, csillagszórót és gyertyákat gyújtunk, kivilágítjuk a karácsonyfát, belemarkolok a szaloncukros kosárba, ha elmegyek mellette, karácsonyi dalokat dudorászok (ez kisKolos kedvenc új szava, múltkor kérdeztem tőle, hogy mit dudorászik, öt percig ezen a szón röhögött) és reggelire mákos bejglit eszek. Illetve bejglis mákot.

via Pinterest

2012. december 25., kedd

visual inspiration. # 02


Az ünnep előtt és alatt karácsonyi zenéket hallgatni (vagy játszani zongorán és furulyán [hol Kolos harmonika kíséretével, hol kisKolos éneklésével együtt]). Jöhet Csajkovszkijtól a Diótörő, Diana Krall, Frank Sinatra, Beatles vagy a jó öreg, bakeliten szinte mindenki által ismert Csendes éj.

2012. december 23., vasárnap

az élet apró örömei. # 14


  • Karafiáth Orsolya felolvasóestje az Akváriumban. Ocelotmintás ruha, paróka – pont ezt vártam.
  •  Malkóval hazavonatozni Keszthelyre. Jó újra itthon lenni.
  • A szobámban várt rám a Mikulás ajándéka, amit így utólag leltem meg.
  • Takács Nóra gyömbéres-citromos-mézes itala. Anyut meggyógyítja, engem erőssé tesz a betegség ellen.
  • Hóesés.
  • Készülődés: karácsonyi zenék, díszítés, süti sütés, fenyőillat.

2012. december 21., péntek

Diótörő - végre!

Tegnap végre eljött az az este, amire hm... talán körülbelül 15 éve várok. Nagyjából 6 éves lehettem, amikor egy nyamvadt betegség ledöntött a lábamról és ki kellett hagynom A diótörőt az Operában. Pár éve pedig az a szerencsétlenség ért évről évre, hogy elkapkodták előlem a jegyeket. Idén szemfülesebb voltam valamivel, bár így is csak a kakasülőre tudtam jegyet venni, de legalább ott voltunk. Kolossal mentem, szépen kiöltözve, s a kakasülő helyett hamarosan az egyik oszlop mellől tudtuk nézni az előadást, igaz, hogy állva, de legalább láttunk mindent. Gyönyörű volt a díszlet, a balerinák tütüje, a zene (amit már rongyosra hallgattam előtte, s Kolossal is egyfolytában azt dúdolgattuk a megelőző napokban). Karácsonyra hangolódásra tökéletes volt, és nem hiszem, hogy van ezek után olyan kislány, aki ne akarna balerina lenni. Csak magamból indulok ki.

via Pinterest

2012. december 17., hétfő

heti mottó. # 02


(Fordítás: Nem lehet minden nap jó nap, de minden napban van valami jó.)

via Pinterest

visual inspiration. # 01


Szerencsére Kolos és én is nagyon szeretünk olvasni, a legjobb, amikor ezt együtt tesszük.

2012. december 14., péntek

az élet apró örömei. # 13


  • batucada próba a Dürer Stúdióban.
  • karácsonyi novellák és versek.
  • papír hópelyhek az ablakomon.
  • piros rúzs.
  • gyömbéres citromkrémes bonbon készítése Guszti szülinapjára. slow food a javából.
  • szláv karácsony az ELTE-n. szerb pálinka, szerb csoki, macedón diós finomság, burek, turbofolk, kolo a folyosón és a tablónk a csoportról.
(fordítás: egy nap minden jobb lesz majd, de addig is itt egy rajz egy cicáról.)

2012. december 11., kedd

olvasónapló # 06 - Andrea Kettenmann: Frida Kahlo

Nemrég megnéztem a Frida című filmet Salma Hayekkel a főszerepben. A híres mexikói festőnő élete annyira magával ragadott, hogy még inkább el akartam merülni benne, így elolvastam a Taschen kiadó által megjelentetett életrajzi könyvet, telis-tele Frida gyönyörű festményeivel. A művész élete tragikus, még kamaszkorában buszbalesetet szenved. Sérüléseit élete végéig magában hordozza, még gyermeket sem tud világra hozni sérült gerince miatt. Beleszeret a híres festőbe, Diego Riveraba, aki később a férjeként okoz neki már előre is tudható csalódásokat, a férfi ugyanis nagy szoknyapecér hírében áll. Frida lánytestvérével is megcsalja, s a festőnőnél ekkor telik be a pohár. A válás után azonban újra egymásra találnak, ám Frida korai halála véget vet furcsa párosuknak. A tragédiákkal teli élet mellett Frida csodálatos festményeket hagy maga után, legtöbbjük saját magát ábrázolja, hol mexikói népviseletben, hol apró, törékeny nőként a hatalmas Rivera mellett, hol pedig kórházi ágyon szenvedve.

via Pinterest

2012. december 7., péntek

olvasónapló # 05 - Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei

A kortárs japán irodalom után még maradtam egy kicsit keleten, ezúttal napjaink népszerű orosz írónőjének, Ljudmila Ulickaja-nak egy könyvét választottam. Szeretem az olyan könyveket, amelyek egy családfa ábrájával indulnak, mintegy segítséget nyújtva az olvasás közben (Grecsótól már olvastam ilyen könyvet), ha már végképp elveszünk a "ki kinek a kicsodája" rengetegében. Médea népes családja, "gyermekei" találhatók az ábrán, akiknek nagy része Médeánál és annak házában találja meg a nyugalom kis szigetét. Médea özvegyasszony, aki egyedül él, s gyermeke nem lévén, testvérei és azok leszármazottai adják meg számára az anyai örömöket és bánatokat. Médea egyúttal főszereplő is, ám a történet nem csak róla szól, sőt, körülbelül ugyanannyit tudunk meg róla, mint a mű többi szereplőjéről. Egy más világ, görög temperamentum szemtanúi lehetünk, ahol a családtagok minden egyes apró félrelépését, szerelembe esését, öngyilkosságát követhetjük végig. 

2012. december 4., kedd

itt a tél!

Végre itt a tél. S hogy ez miért is jó?


  • Finom, forró teát lehet kortyolgatni. Néha forrócsokit, forralt bort, meleg kakaót. A lényeg, hogy melengető legyen.
  • Ilyenkor esik igazán jól a kádban fürdőzés, közben lehet gyertyákat gyújtani, arcpakolást kenni, relaxálni.
  • Szauna! Nyáron is lehetne, de akkor jobb a strandon és napon izzadni, ilyenkor a hidegben pedig ott a jó kis finn találmány.
  • Néha esik a hó. Ma például esett, bár nem maradt meg. Ám ha megmarad, akkor nincs jobb a hógolyógyúrásnál és a szánkózásnál. Régen építettem már hóembert, ez a tél pont megfelelő lesz rá.
  • Kicsit még odébb van, de ha minden jól megy, a Balaton is befagy, és akkor fel a korcsolyát és lehet is száguldozni, néha pedig megállni és a termoszból kortyolgatni a mézes teát.
  • Fahéj, narancs, méz, szegfűszeg, fenyőfa - igazi karácsonyi illatokat adó dolgok.
  • Meleg és puha takaróba bújás.
  • Gyertyagyújtás - nemcsak az adventi vasárnapokon, hanem amúgy is. 
  • Sült alma, sütemények.
  • Karácsonyi, téli dekoráció - minden, ami fényt ad, ami havas-mikulásos-hóemberes-angyalkás.

egy kis színházi kultúra.

Pénteken Kolossal színházban jártunk, az Országút Pinceszínház Csáth Géza Horváték című drámájából készült előadását néztük meg. Egy volt Schola-s csoporttársam szerepelt a darabban, az ő invitálására mentünk el. Tele volt a nézőtér, az előadás pedig tetszett mindkettőnknek. Amatőr társulat volt, de egész jól játszottak, látszott rajtuk, hogy szeretik csinálni, még a kissé szerényebb díszletek és körülmények ellenére is. Szünetben szendvicset ettünk és szörpöt ittunk a büfében, nagyon hangulatos volt, egyszerű, de nagyszerű. Máskor is megyünk még, ha lesz újabb darab a repertoárban.