2011. október 26., szerda

csupa móka

Mozgalmas hétvége volt az utóbbi is. Pénteken Szentendrére mentünk kirándulni a szerbesekkel, eljött velünk a Kolos is, bár kissé sokáig tartott a rábeszélés, de szerintem nem bánta meg. Az ELTE-től indultunk a Nikola Tesla szerb suli kisbuszával. Egész hamar oda is értünk, amíg a csapat másik felét vártuk be, a tanárok jó szerb szokás szerint beültek egy kávéra, mi pedig a csoporttal elmentünk egyet nézelődni a belvárosban. Később szinte ugyanezen az útvonalon folytattuk a kirándulást, ám ezúttal egy bácsi tartott nekünk idegenvezetést. Megnéztük a szerb templomot, az ortodox múzeumot, majd mikor véget ért a "kötelező program", a Kolossal megebédeltünk a lángososnál, amit már a múltkori szentendrei kiránduláskor is felfedeztünk. A desszertet a Szamos Cukrászdában költöttük el, nem is lehetett volna szebb befejezése a tanulmányi kirándulásnak, mint hogy a szerb származású cukrász süteményeiből falatozzunk. Még aznap este tartottam a lakásavató bulimat, jó sokan eljöttek, sokan azok közül is, akiket már rég nem láttam. Beszélgettünk, eszegettünk-iszogattunk, a végén pedig még táncra is perdültünk. Szóval jó volt a hangulat, a többiektől is ezt hallottam vissza, de én is így gondolom, hogy egy jól sikerült bulit szerveztem meg, és hát persze sokat köszönhetek a Kolosnak is, aki közreműködött a felszolgálásban és a vendégek kívánalmainak nyomonkövetésében. Másnap miután nagy nehezen magamhoz tértem, a Dórival (aki ugye nálam aludt, meg még páran rajta kívül) és a Kolossal elmentünk várost nézni, majd nagy nehezen sikerült találni egy megfelelő pizzériát, ahol meg is tudtunk ebédelni. A Dóri szombaton ment is vissza, még a buszhoz kikísérés előtt beiktattunk egy turizást is itt az utcánk végén, egész jó hely, még biztos benézek oda. Vasárnap kihasználva az ünnepnapot, Kolossal elmentünk a Ludwigba megnézni az Édentől Keletre kiállítást. Nagyon tetszett mindkettőnknek a fotórealizmust fő tematikaként beállító tárlat, talán még ki is jelenthetem, hogy ez a kiállítás tetszett eddig a legjobban a Ludwigban. Még cikket is írtam róla, ma fel is került a stop.hu-ra.
Tegnap a sok szórakozás után azért sikerült beiktatnom egy dolgos napot is, diákmelós csomagoláson voltam, körömcsipeszeket kellett dobozolni, vonalkóddal ellátni, stb. Olyan volt a munka, mint egy ilyen napközis foglalkozás, asztaloknál ültünk körbe, és úgy osztottuk el a munka egyes lépéseit egymás között. A munkaadó   is rendes volt, fél órával előbb odaértem, de még azt is kifizette a végén a túlórapénz osztáskor.

2011. október 20., csütörtök

némi lemaradás

Hú, jó sok mindenről nem számoltam be az utóbbi időben. Pedig voltam dolgozni a HVG Állásbörzén, ahol két nagyon aranyos lánnyal hostesskedtem, ez az egy előnye volt az egész napos ácsorgásnak, na meg hogy "nyertünk" egy csomó Red Bull-t. A hétvégén dobolni is voltam végre, Rábapatyon léptünk fel, lent töki pomposoztunk és forralt boroztunk, fent a VIP-ben pedig whiskykólát iszogattunk nagy puccosan. Néha azért játszottunk is egy kicsit. Múzeumi program is akadt a hétvégére, az Anyuval megnéztük Az örökéletű farmer kiállítást, amiről egy cikket is írtam a stop-ra. Külön öröm, hogy már a nevem is odakerült a cikk végére, valamint az én fotóim láthatóak a szöveg mellett. Ha már ott voltunk a Balatoni Múzeumban, megnéztük a már teljes egészében felújított állandó kiállítást. Egy részét én már láttam, de most a végét is megnéztem, igazi retró hangulatú balatoni büfé van berendezve, valamint egy tóparti nyaraló is. Ma is szenteltem némi időt az újságírói pályafutásom egyengetésére, kiküldtek ugyanis egy sajtótájékoztatóra. A rendkívül elit Mix Klubban tartotta Ákos a vadiúj cd-jének és dvd-jének a bemutatóját. Sajnos tiszteletpéldányt nem adtak, de kihasználtam a helyzetet a puha kanapén ülve és rendeltem egy capuccinót. Iszogattam, jegyzeteltem, tetszik ez az életforma. Utána nem is kellett bemennem a szerkesztőségbe, itthonról megírhattam a cikket, ami meglepő módon végre tetszett a szerkesztőnek. Ez most már a második.

2011. október 2., vasárnap

még mindig nyár

Ezen a héten be lettem dobva a mély vízbe, már ami a szakmai gyakorlatot illeti: kiküldtek ugyanis egy eseményre. Egy benzinkútnál kellett figyelemmel követnem hazai "sztárok" versengését, abból a célból, hogy ki tud az újfajta üzemanyag 1 liternyi mennyiségéből több utat megtenni. Szerencsére nem voltam egyedül, a Stop fotósa is ott volt, akivel egész sokat beszélgettem és együtt fogyasztottuk el a sajtósoknak kikészített croissant-okat. A rendezvényről visszatérve a szerkesztőségbe egy cikket kellett kanyarítanom a dologból, ami nem sikerült túl jól, mivel kiderült, hogy nem igazán vagyok otthon a bulvár témákban, nemhogy nem olvasok, de írni se tudok ilyeneket. Szóval megvolt első nagyobb csalódásom is, talán legközelebb valami értelmes dologról kell írnom értelmes stílusban. Ma amúgy is megkeresett a Gyula és megígérte, hogy majd elvisz magával valami eseményfélére.
Tegnap kihasználva, hogy itthon vagyok, összecsődítettem a bandát és beültünk a Dóri, Malkó, Barna, Pusi, Laura meg én Művházba, majd miután az összes készletet feléltük, átmentünk még Nempadlásba is. Családi programként ma az Anyuval elbicajoztunk a gyenesi strandra, ahol élveztük a meleg napsütést (október 2-án!), akár még fürdőruhát is húzhattunk volna. A víz persze jéghideg volt, épp hogy beleálltam bokáig. Ez a sokáig kitartó nyári meleg nagyon jót tett, külön öröm volt végre a csendben és nyugalomban napfürdőzni.