egy 70 évvel ezelőtti napló.

Nem először került a kezeim közé kézzel írt napló, bár ez a mostani jóval érdekesebb annál, amivel még régebben dolgoznom kellett. A munkahelyem mindent őriz, amit csak lehet, nem képeznek kivételt a naplók sem, így került hozzánk az osztályra egy 1944-es napló. A lány (sajnos az életkora nem derül ki számomra, de olyan 13-14 évesnek tippelem) '44 karácsonyára kapja az üres lapokat tartalmazó könyvecskét, amibe egészen 1945 májusáig írja le napról napra, majd később csak az érdekesebb történéseket. Egy fiatal lány szemszögéből ismerhettem meg a II. világháborút, kicsit Anne Frankos, csak ugye az itthoni viszonyokról olvashattam. Vajon hány kislány és kisfiú írhatott naplót ebben az időben?! Biztosan sokan, és ők is hasonlóan féltek, fáztak, éheztek, mint ez a lány, aki minden napjába bepillantást ad. Gyakran lehetetlen körülmények között és meglehetősen hideg éjszaka után reggel 8 körül ébredés, szerény reggeli, napközben naplóírás, varrogatás, ebéd (ami gyakran okozott gyomorrontást), néha egy kis játék a hóban, nagyon ritkán mosakodás (akár a koszos hólében is), vacsora, majd este lefekvés és alvás, már ha éppen nem bombák és betörő ablakok zaja tartotta őt és családját ébren. A sorokat olvasva láthattam magam előtt a szétbombázott fővárost, a részeg oroszokat, a koszos ruhákat. Kiskamasz lány szemszögéből látva ezt a sok borzalmat, azért érezhető, hogy milyen kínos volt szakadt öltözetben, piszkosan mutatkozni és szinte minden napja unatkozással telt, hiányoztak a könyvei, az iskola, a korábbi élete.
A fővárosból aztán kacifántosan, több napon keresztül, marhavagonokban utazva eljut a család Nyíregyházára, az ottani házukba. A háború közben csendesedni látszik, a lány visszamehet az iskolába, így legalább a tanulás kitölti a napjait, a felelések, számonkérések izgalma felváltja a háború rémségeit. A napló utolsó oldala pedig nem is jöhetne el máskor, mint amikor a béke reménye is felvillan

"Ki se lehet mondani, hogy mit érzek, mikor hallom, hogy már az oroszok ilyen és olyan közel vannak. Különösen attól félek, hogy bejönnek a lakásba, ott fognak fosztogatni, kutatni stb. Jaj, hogy félek!!"

"Aztán én még megmosdottam. Nagyon jó volt. Csak az volt furcsa, hogy hólében mosdottam és olyan fekete volt. De evvel mosogatnak is. Evvel fogunk főzni is."

"A királyi Vár egész ki van égve. Nagyon jól lehet látni, hogy csak a csupasz falak vannak meg. [...] Istenem, a szép Vár, mikor lesz újra ép!"

Szegény lány, ha akkor már tudta volna, hogy 70 évvel később ebben a Várban fogják olvasni a sorait! A lányból azóta néni lett, állítólag jövő héten be is jön a könyvtárba, mivel fakszimile kiadást készítünk neki a naplójából. Remélem lesz alkalmunk találkozni vele.

egy kis összegzés.

Lehetne ez a mai is egy apró örömös bejegyzés, de nem lesz az, helyette kicsit bővebben fejtegetem, hogy mi is van velem mostanság. A hétköznapok telnek-múlnak, de mindig van valami, amit lehet várni, ami feltölt. De néha az is jó, ha csak ketten otthon maradunk Kolossal, sütök-főzök, filmezünk. Súrlódások persze akadnak, de úgy érzem, hogy ez az összeköltözés jót tett nekünk. Az együttélés mellett maga a hely sem rossz, a lakás világos, látom a közeledő esőfelhőket, esőcseppek kopognak az ablakainkon és a legnagyobb örömöm, hogy a konyhában óriási hely áll rendelkezésemre, ahol kiélhetem a kreativitásomat. Mióta teljesen magabiztosan be tudom gyújtani a gázsütőt (villanytűzhely mellett nevelkedett gyereknek ez óriási előrelépés), semmi sem állíthat meg a sütésben, legyen szó édes vagy sós finomságról. Ilyenkor száll a liszt, púposan állnak az elhasznált tálak és edények, de nem bánom, ez is jelzi, hogy van mit és van kinek elkészíteni.
A kultúrának is áldozunk, amikor van rá lehetőség. Ugyan a MOM jazz kert az idei évre már bezárt, de az utolsó koncertet, Babos Gyula gitáros és Horváth Kornél ütőhangszeres szabadtéri előadását még meghallgathattuk Kolossal és Gusztival. Anyuval pedig - aki a hétvégén elkezdte egyetemi tanulmányait - színházban jártunk, a Belvárosi Színházban néztük meg a Bagoly és Cica című, rendkívül vicces és szórakoztató darabot Jordán Adél és Szabó-Kimmel Tamás főszereplésével.
A szeptember és az ősz nálam is valami új kezdetét jelentette, nekiveselkedtem újra a német tanulásnak, hiszen már évek óta a fejem felett lebegett és kísértett a tudat, hogy annyi éven át nyüstöltem ezt a nyelvet, hogy szégyen és gyalázat az, hogy nagyjából egy mukkot sem tudok belőle. Terveim szerint ez meg fog változni, már találtam is a neten német feladatokat és egy kedves, német nyelvű blogot is. A fő cél természetesen a nyelvvizsga és az, hogy meg tudjak szólalni, de ez valószínűleg majd csak a jövő év zenéje lesz, viszont a felkészülést nem árt idejében elkezdeni.
Testmozgás terén mostanában kicsit ellustultam, nem is volt nagyon jó idő a futáshoz sem, de igyekszem még kihasználni a valamivel melegebb kora őszi időszakot a kinti, patakparti futásokhoz, vegyítve némi aerobikkal és jógával. Ez utóbbira nagyszerű videókat, egészen pontosan egy 30 napos jóga kihívást találtam, amit egy nagyon aranyos amerikai lány készít. 15-20 perces videók, amik rövid idő alatt segítenek picit kikapcsolni, nyújtani.
És hogy ne csak magamról írjak, egy nagyon kedves barátnőmnek (akinek itt most nem árulhatom el a nevét, nehogy lebukjon) megkérték a kezét, méghozzá rendkívül romantikus módon, úgyhogy innen is üzenem a vőlegényének, hogy le a kalappal. Kriszta pedig a hétvégén félmaratont futott itt Pesten, 1 óra 55 perc alatt, ami egy szuper teljesítmény. Gratulálok innen is!

via Instagram

az élet apró örömei. # 38

• Filmezés és pizzázás a munkahelyen. Robin Williams emlékére néztünk meg egy filmet az ő főszereplésével.
• Utolsó nyári fagyizás Dórával a gigagombócos helyen. Legalább hazafelé nem kellett a tölcsérről lecsorgó olvadt fagyival vesződni, hiszen kellően hűvös volt az idő.
• Közös nyárbúcsúztató lecsófőzés, igazi mentatea és kaktuszfüge a munkahelyen.
• Dóra meglátogatott a könyvtárban, körbevezettem és megmutattam neki az érdekességeket.
• Én pedig Katát látogattam meg az albérletében. Jó volt végre találkozni és beszélgetni.
• Tompos Kátya & Hrutka Róbert koncertje a MOM Kulturális Központban Gusztival és Kolossal. Hallhattunk francia, bolgár, orosz dalokat, Kátya trombitahang és kutyaugatás kíséretével. Ez az a hely, ahová még visszatérünk.
• Randi Kolossal a Turisztban.
• Nagyon finomakat ettünk a hétvégén, szombaton krumplis lángost sütöttem (ez is úgymond nyárbúcsúztató volt), vasárnap pedig Kolos volt a gyros mester, én pedig a köretet készítettem.
• Konyhakertünk első tagja egy snidlinghagyma. Kíváncsi leszek, meddig bírja majd, amit lehetett, azt már leszüreteltem, a többi rajta múlik.
• Ami pedig nem apróság, hanem bizony elég nagy dolog, hogy pontosan 5 évvel ezelőtt tartottunk egy koleszos bulit, ahová Kolos is eljött. 

Kövessetek Instagramon!

via Pinterest