.ágy, asztal, tévé.

Szakdolgozat megírva, kijavítva, beköttetve. Végülis, egész izgalmas meló volt a dolgozattal való foglalatoskodás, kezdve a kérdőív kitöltetésétől az értékeléséig. A szakirodalom gyűjtése sem okozott különösebb gondot. Összességében körülbelül két hónapot vett igénybe a dolog, és sikerült jóval a leadás előtt befejeznem. Igaz, voltak rosszabb pillanatok is, főleg itt a célegyenesben, amikor is rengeteg bosszúságot okozott a nyomtatás előtti átformázgatás és javítás, de talán elmondhatom, hogy egy igényes munka került ki a kezeim közül. Remélem az értékelők véleménye is hasonló lesz.
Úgyhogy jelen pillanatban élvezem egy kicsit a tavaszi szünetet, a napsütést, regényt olvasok (aminek köze sincs a tanulmányaimhoz). Nemsokára úgyis neki kell állni a záróvizsgára való készülésnek, a felvételi dolgozatról meg már ne is beszéljünk, de ennyi munka után ez most a megérdemelt pihenés.

a nagy visszatérés

Szóval visszatértem a zenekarba. A hétvégén két fellépésünk is volt, szombaton a sétáló utcán játszottunk. Szerencsére a Viki minden új számot remekül tudott, úgyhogy csak az ő mozdulatait kellett követnem. A Szita meg az egyik szám végén még hátra is fordult, hogy milyen jól játszottam, pedig akkor is épp valamelyik új szerzeményt adtuk elő. Tegnap Rábapatyra utazott a banda, a cipők fellegvárába, ahol végülis egyetlen pár cipőt sem sikerült látnunk, elkapott minket ugyanis egy bohóc, aki különféle lufikat hajtogatott a csapat nagy örömére. A fellépés itt is jól sikeredett, csak az a szegény mosómaci sínylette meg a hangos dobolást. A teknőst nem figyelhettük meg zajolás közben, de valószínűleg felénk fordította tekintetét. A műsor után természetesen járt a hideg sör, az első (Vikinek is legális) sörözés, mely sör most is kifogott rajtam, de ilyenkor szerencsére ott a Peti, akinek le lehet passzolni a maradékot. Csak néhány százaléka nyál.

kicsit úgy, mint régen

Lucia újra felbukkant. Úgy volt, hogy valami filmvetítésre megyünk a Gödörbe, ott is voltunk időben, de a film csak nem akart elkezdődni, úgyhogy jobbnak láttuk, ha odébb állunk, hiszen jött velem vissza a koleszba. Most vannak a Budaörsi Napok, amire én csak tegnap vettem át a karszalagom, idén nem volt kedvező a programkínálat, leszámítva a tegnapi estét. Heaven Street Seven volt az esti fő koncert, azt végigugráltuk a Katával meg a Luciával, akik bizony már rég nem ugráltak ilyen jót. Aztán nagy nehezen, miután feljöttünk a szobába, még vissza tudtam csábítani a Luciát Palotaira, de csak azért, mert egy elveszett kitűző keresésére kellett indulnunk. A hömbölgés nem tetszett, de a Luciával való találkozás már nagyon hiányzott, ma együtt piknikeztünk reggel, most pedig a tőle kapott nárciszcsokorban gyönyörködhetek.

egy kis tavaszi jazz

Tegnap Anyummal jó szokásunkhoz hűen elmentünk a színházba hallgatni némi jazz muzsikát. A Keszthelyi Jazz Műhely volt az első zenekar, eljátszották a Pick up the pieces-t, már csak a Timi hiányzott, hogy énekelhessek vele. A második, egyben az este fő zenekara a Hárs Hegy Band volt, akiket én annyira nem ismertem, az énekesnőiket viszont annál inkább, az egyik a Gereben Zita volt az Emil. RuleZ!-ből, a másik pedig Kozma Orsi a réges-régi Jazz+az-ból. Az énekesek nélküli számok nekem annyira nem tetszettek, de lehet csak mert fájt a fejem, és nem volt jó érzés azt a bőgő gitárt hallgatni. Kozma Orsi a visszataps után még egy Jazz+az számot is elénekelt, aminek külön örültem, mert eszembe juttatta azt az 1999-es keszthelyi koncertet, melyet végigénekeltem zuhogó esőben, a kertmozi egyik székén állva, csuklyával a fejemen kis 10 évesként. Az estének még egy pozitív momentuma volt, elástuk a csatabárdot a Lacival, úgyhogy megyek vissza a zenekarba dobolgatni. Megérte elmenni.

helló, Turiszt!

Múlt héten a fővárosban járt Malkó barátunk, így hát gondoltam összefuthatnánk egyet. Találkoztunk is csütörtök este az Astorián, ő, a Kolos meg én. Elsőként, ha már úgyis egy köpésre voltunk tőle, bementünk a campusra, megmutogattuk mi merre. Ezután Turisztba akartunk beülni, de tele volt, ezért elfoglaltunk egy szabadtéri helyet az Ördögsaroknál, amit nem különösebben preferálunk, de egy sör erejéig megteszi. Aztán mikor már nagyon fázni kezdtünk, engem már az a pokróc se melegített túlságosan, ismét visszanéztünk Turiszthoz, melyben még mindig zajlott az élet, viszont kissé túlnézve a hatókörén a szomszédos - eddig puccosnak titulált, bár némely szempontból korántsem az - helyre ültünk be. Jól sikerült az este, sokat beszélgettünk "szakmai" és egyéb dolgokról.
A hétvégét a Kolosnál töltöttem, próbáltuk írni a szakdogát, azért írtunk is valamennyit, ám én még most is úgy érzem, hogy otthoni nagy magányomban tudok a leginkább elmélyedni benne.

.én dolgozom, cicalány!.

Tegnap meglátogattak a koleszban a Judit, a Kriszti meg a Bori, elcsábítottam ugyanis őket némi palacsintaevési lehetőséggel. Szerencsére volt is palacsinta a klubban, gyorsan betömtünk párat, aztán beültünk a büféhez. Csatlakozott még hozzánk a Kata, az Erneszt, majd később a Mező is, ebből már sejthető, hogy vidáman zajlott a beszélgetés. Megúsztam az estét hajfelgyújtás nélkül, ellenben volt sörbe mogyoródobálás, kedves kis történetek, melyek nagy részét cenzúrázhattuk is volna akár. A címben szereplő mondat a Mező szájából hangzott el, arra a kérdésemre, hogy miért nem megy el stand up-olni.

.hajrá feszes fenék!.

Ezzel a felkiáltással szokott tőlem elbúcsúzni a Kolos, mielőtt indulnék aerobikozni. Ám ma reggel én mondhattam, hiszen szerencsére az eső elállt, így nekiindulhattunk Anyummal a Lepke Teljesítménytúrának. A szél fújdogált, de nem zavartattuk magunkat, amúgy is jól felöltöztünk. Az útvonal a szokásos volt, viszont a túra végén új állomást kellett berakniuk, mert állítólag kidőlt fák tették járhatatlanná az erdei utat. Nekem így még egy kicsit rövidebbnek is tűnt az út. Ennek ellenére fájnak rendesen a térdeim.