.think while you shoot.

Tegnap megnéztük a Kolossal a Ludwigban a Martin Munkácsi kiállítást. A fotók zseniálisak voltak, mind a híres embereket ábrázoló, mind pedig a világ számos pontján készült alkotások. A divatfotók akár a mai Marie Claire-ben is megállnák a helyüket, de megállták a helyüket a 20. század elején is. Persze, lehet azzal jönni, hogy eddig a kutya sem ismerte, szerintem most, ha eddig nem is, meg kellett ismernünk.

egy jó nap

Lehet-e annál jobb nap, mint mikor délelőtt Anyummal szaunázni és úszni indulunk, hazafelé beugrunk a sütiboltba Rákóczi túrósért, ebédre brokkoli krémlevest főzök, délután a kisKolossal bodzaszörpöt hörpölgetek, majd kapok tőle cuppanós puszit az arcomra. Amikor a barátom csókok özönével áraszt el, igaz csak virtuálisan, de annál őszintébben. Amikor szép munkaként értékeli egy kiadó a beadandó munkámat. Ez egy jó nap volt.

.napozz holddal.

A tegnap este igazán megér egy blogbejegyzést. Tegnap volt ugyanis a Kispálfilm vetítése, melyet a Kolossal mi a Toldi Moziban néztünk meg. Csak néhány helyszínen volt ez az egyszeri filmnézés, pár vidéki és budapesti moziban. A fő helyszín a West-Balkán volt, ahol elhelyeztek egy kamerát, aminek felvételét mi a Toldi vásznán nézhettük végig. Amíg mindenki elfoglalta a helyét, a facebook-os "Mindenre van egy Kispál-idézet" fotópályázat beküldött alkotásait vetítették le, köztük azt is, amit én küldtem be. Ezután Livius a Qui...-ből konferálta fel az együttes tagjait, valamint a film alkotóit. A kissé komolytalan megnyitó után (szegény Kispi úgy nézett ki, mint egy nagy melák bkv-ellenőr) elkezdődött maga a várva-várt film, melyet meg is kaptunk a jegy mellé dvd-n. A nyári búcsúkoncert felvételeit láthattuk, nem bírtam magammal, és muszáj volt végigénekelni az egész műsort. Még egyet utoljára. Persze, csak halkan. A film után mi is átmentünk a Kolossal a West-Balkánba, aláírattuk Lovasival a dvd-ket, aztán jöttünk is el, valahogy nem túl szimpi az a hely, elég volt belőle a múltkori fellépés.
Így hát ez volt számomra a búcsúzkodás, az utolsó éneklés így együtt. Köszönöm, Kispál és a Borz! (Na meg a Kolosnak is a karácsonyi ajándékot így előre.)

"a kezed fogom, kipörgetlek, kipörgetlek és elengedem."

lakásavató 2.0

Újabb lakásavató bulin tettük tiszteletünket, ezúttal a Krisztinél. A ház meglepően közel van a koleszhoz, elég jó helyen. Ez alkalommal nemcsak csajos buli volt, jöhettek a srácok is. Finomakat ehettünk-ihattunk, s nem is kellett sokat érvelni, hogy miért ne táncoljunk máshol. Eltoltuk az asztalt, felcsavartuk a szőnyeget, és jöhetett is a Youtube-party. (:
Szombaton pedig a Kolossal elmentünk a Szépművészetibe, megnéztük a Klimt kiállítást. Ami tényleg túlnyomórészt bécsi szecesszió volt, kevés Klimttel. Kevés Klimt festménnyel. Ami volt, azt is kétszer kellett megnéznünk.

újra

Lucia ismét előbukkant, ennek örömére beültünk egyet forrócsokizni az Azték csokizóba. Finom rumos-meggyes forrócsokit rendeltem magamnak, még meggydarabok is voltak az alján. Nem hiába, a Lucia tudja hova kell járni. S mivel ő törzsvendég ezen a helyen, azt is tudta, milyen ínyencséggel lepjen meg, kecskesajtos csokit vett nekem, ami nagyjából olyan volt, mintha túró lett volna, viszont az utóízen egyértelműen érződött, hogy az bizony kecskesajt. Nem csupán ezzel ajándékozott meg a Lucia, kaptam egy gyönyörű pillangós fülbevalót is, amit ő készített (lásd itt: http://www.meska.hu/Shop/index/4511). Volt mit megbeszélnünk, kitárgyalnunk ebben a két órában, melyet sikerült együtt eltöltenünk, s ha minden jól megy, a jövő héten folytatjuk. A következő helyszínt már elterveztük.

cserpes

Már jó ideje szemeztem a Lipóti Pékséggel, azon belül a Cserpes termékekkel. Ma suli után a Kolossal be is tértünk az egyik pékségükbe a Ferenciek terén, hogy megkóstoljuk a Cserpes Trudit. Hát meg kell, hogy mondjam, nekem nagyon bejött, a Kolos szerint kissé darabos, de hát legalább igazi túró van benne, az meg milyen lenne, ha nem darabos?! Szerintem hamarosan visszatérünk, én a joghurtokat néztem ki magamnak, Kolos meg a péksütiket. A tudatosvasarlo.hu nem tévedhet, és mi sem. Le az E-számokkal!

kiránduló idő

Olyan csuda jó idő volt a hétvégén, hogy a Kolossal és a szüleivel kirándultunk egyet a Kő-hegynél, ott a budaörsi áruházak mögött. Némi izomlázzal küszködtem az előző napi futás miatt, de ez csak a  sziklás hegyről lefelé jövetnél okozott egy kis problémát. Még vadászgörényekkel is találkoztunk, egy fiú és egy lány, csengős pórázon sétáltatta őket egy bácsi. Ma délelőtt filmeztünk a nappaliban a nagy tévén, megnéztük az 1 című fantasztikus magyar filmet, melynek se füle, se farka, még jó, hogy nem a moziban néztük meg anno. Délután elugrottunk az IKEA-ba, beváltottuk a kuponokat isteni finom mandulás sütire és capuccinora. Vettem is egy-két cuccot, mindig akad valami az IKEA-s bevásárlólistámon. Meg amúgy is jókat mókázunk ott, most épp azon a narancssárga, csámpás rénszarvason. Mert ugye lassan karácsony, szerintem még nagyon lassan, de az IKEA-ban már most karácsonyi dalok szóltak. Nem tudok még ráhangolódni, egyrészt a meleg idő miatt, másrészt pedig nem is jó ilyen korán elkezdeni a készülődést. Mire odaérünk, hogy advent meg szenteste, már a könyökömön jön ki a Csendes éj.