anyanyelvi napok

Ma rá kellett döbbennem, hogy az eddigi egyetemi éveim alatt az hiányzott a legjobban, hogy legyen valami évenként, esetleg többször is ismétlődő esemény, melyen sokan vagyunk, fellép az énekkar, együtt az egész iskola, mint ahogy mondjuk a gimiben az évzáró vagy bármi ilyesmi. Ma délelőtt konferencián voltam, Anyanyelvi Napok zajlanak épp a BTK-n, és a mai első napon a résztvevő tanszékek előadásait lehetett meghallgatni. Engem elsősorban az Alkalmazott Nyelvészet Tanszék előadásai érdekeltek, és utólag nézve azok tetszettek a leginkább. Elsőként Ladányi Mária beszélt Parti Nagy Lajos meseátiratairól, vagyis az általa létrehozott új szavakról, archaizmusok és neologizmusok keveredéséről. A második előadó Gecső Tamás volt, ő arról beszélt, hogy honnan erednek az ilyen jelzős szerkezeteink, mint például a spanyolviasz, a norvégminta. A franciasalátának elvileg semmi köze a franciákhoz, ők nem is használják ezt a kifejezést, valószínűleg azért lett ez a neve, mert friss zöldségekből készül, ami jellemzően francia szokás. A francia csók sem francia, hanem mint kiderült olasz vagy angol. Egyedül a franciaágy az, ami tényleg francia, ők készítették el ugyanis az első olyan ágyat, amely kétszemélyes. A harmadik előadásban a 17. századi nyelvtanórákról beszélt Vladár Zsuzsa. Abban az időben még olyan szavakat is feltüntettek a grammatikában, mint a verekedhettethetnék vagy valami hasonló kacifántosság. A továbbiakban a Fonetika Tanszék előadásait hallhattuk, a szokásos mentális lexikon-szótévesztések-affrikáták témaköreiből szemezgettek az előadók. Az utolsó két előadás már nem igazán kötötte le a figyelmemet, de úgy vettem észre, hogy a közönség többi tagját sem, a Magyar Nyelvi Lektorátus magyar mint idegennyelv oktatóinak valahogy nem sikerült felkelteni az érdeklődést a témáikkal. Pedig lehet érdekes lett volna, de talán már elfáradtunk a végére.

nyilvános profilkép

Ha valaki már régen látott, most megnézhet, ha fellapozza a márciusi Marie Claire magazint. Benne szerepel ugyanis a facebook-os cikkben a profilképem, egy kattintás volt az egész, hogy bekerüljek. A Kolosnak is adtam egy példányt az újságból, ugyanis ő is rajta van a képen. Alig bírtam ki, mikor megvettem a lapot, egyből a cikkhez lapoztam, és örömmel konstatáltam, hogy sikerült.

megint itt

Ismét Budapesten (így egy hónap után). És nem is akárhogyan kerültem ide, ugyanis a Sulijárat hozott fel, ez a fantasztikus új szolgáltatás, mellyel röpke egy és háromnegyed óra alatt ideértem. Egy kilenc fős kisbusszal jöttünk, csak hárman voltunk utasok, így nagyon kényelmesen elfértünk. A Bercsényi utcánál szálltam fel, és a Daykánál meg le, szóval nem is kellett sokat gyalogolnom a koleszig. Az út pedig gyorsan eltelt, mondhatjuk úgy is, hogy pont egy Waldeck meg egy Bin-Jip albumnyi ideig tartott. Arról meg nem is beszélve, hogy csupán egy 1000-est kellett kifizetnem. Hétvégén a Kolosnál voltam, ma viszont visszajöttem a koliba, mert aerobik volt este. Rengetegen voltunk, így első alkalommal a félévben, én viszont csak egyedül mentem, egyelőre nem akadt lelkes jelentkező.

tevékenyen

Tegnap este végre sikerült összehozni egy találkát a Dórival. Nagyon rég nem találkoztunk már, szükség volt erre az 512-s sörözésre, hogy beszámoljunk a lemaradásokról. A mai napom hihetetlenül tevékenyen telt, kijavítottam a szakdogás kérdőívemet, megcsináltam az ingatlanos melót. Elmentem ebédért a Reform Étterembe, erre a hétre ugyanis befizettem oda, ma vöröshagymakrémleves volt meg sokmagos kukoricagolyók salátaágyon. Pont ilyen reformokra van szükségem a táplálkozásomban. Délután még uszodában is voltam, rég nem jártam már arra, úsztam 1100 métert, meg szaunáztam is. Most pedig kellemes fáradtságot érzek, amit jó lenne többször átélni.

.valami napsütötte helyre, szép fehér ruhába.

Délután esküvő kiállításra mentünk Anyummal a színházba, na nem mintha bármelyikünk házasságon törné a fejét, de kíváncsiak voltunk Makány Márta ruháira. Az esküvői és egyéb ruhákat egy divatbemutató keretében nézhettük meg. Az esküvői ruhák közül kettő tetszett csak igazán, meg az egyik modellnek volt hihetetlenül jó frizurája. Csak a divatbemutatót néztük meg, valahogy nem éreztük aktuálisnak, hogy közelebbről is megszemléljük a menyasszonyi ruhakölcsönző meg a nászutas standját. Ezután a Krisztáékhoz mentünk, összevont születésnapok meg névnap ünneplés volt. Sütöttünk fánkot is, ha már egyszer farsangi szezon van. Amúgy minden a szokásos: koccintás, sütizés, kiegészítve KoBaba pesztrálással.

téli szünet

Sajnos ezen a télen lemaradtunk a korizásról. Még január elején lehetett volna, de Pesten voltam, most meg itt volt nálunk a Kolos egy hetet, de a Balaton csak nem akart rendesen befagyni. Pedig jég volt rajta, csak éppen a széle olvadozott. Mondjuk a Kolos így is kiélvezte a feltorlódott jégtömbök összetörését. Azért valahogy mégiscsak elfoglaltuk magunkat ebben az egy hétben, voltunk sörözni a VOLT-os bandával (Péter, Malkó, Barna, Szabtom meg mi) Nempadlásban, sokat sétálgattunk, kisKolosoztunk (akinek a nagyKolos már hivatalosan is KoBácsi lett), sütit sütöttünk. Ez utóbbi megtalálható a főzős blogunkon, melyet szintén most alkottunk meg. Gyorsan elrepült ez a pár nap, együtt mindig repül az idő, ilyenkor meg egy kicsit rámtör az üresség, meg ez a nagy csend itthon. El is menekültem estére, Anyummal elmentünk a színházba Németh Ferenc Onion Project koncertre, a tagok közül csak Kaltenecker Zsoltot "ismertem", de a többiekben sem kellett csalódnom. Egyetlen mínusz pont azért jár, mert nagyon hosszan elhúzták, nem kellett volna az a szünet.

év végi/eleji beszámoló

Van mit pótolnom, a tanulás közepette kerítek némi időt arra, hogy leírjam, mi is történt velem mostanság. Persze mondhatnám, hogy ez is csak egy ürügy a füzet fölött görnyedés megszakítására, mint ahogy a narancsevés, a szemét kivitele és a kávézás is annak tekinthető. Hát szóval volt ugye egy hosszú karácsonyi szünet, majdnem három hetet otthon töltöttem, volt sok kisKolosozás meg ünneplés (erről már írtam), úszni is voltam (1000 méter a rekordom). Aztán 29-én feljöttem Pestre, a nagy Kolossal is karácsonyoztunk, másnap pedig elvitt pizzériába, majd este a Müpába mentünk Quimbyre. A koncert maga jó volt, csak olyan sokan voltunk, levegő se volt sok, hogy a végére már le kellett ülnöm, nehogy leszédüljek onnan a magasból. Szilveszter napjának délutánján pedig elmentünk a Normafára szánkózni, ott ugyanis (sőt egész Pesten, nem beszélve Magyarország Balatonon kívüli részeiről) Keszthellyel ellentétben volt hó. Kissé naivan rögtön a sípályán csúsztunk, mások is ott szánkóztak, szóval csak egy idő után tűnt fel a szánkózni tilos tábla. A hatalmas borulásból okulva inkább utánajártunk, hogy merre lehet az igazi szánkópálya, mely azért ezek után is jó lejtős volt. Kissé átmelegítettük magunkat némi forralt borral, valamint megkóstoltuk a híres normafai rétest. Az estét otthon töltöttük, filmeztünk, pezsgőztünk és társasoztunk. Nem is hiányzott egyikünknek sem a tömegnyomor valami bulin meg az éjszakai buszozás a hidegben.
Szóval eljött 2011, tervek vannak bőven, de egyelőre maradjanak titokban, ha teljesülnek, úgyis beszámolok róluk.